Beszélgetés: Forrai Sándor (1.rész)

Kategória: Kultúra
Közzétéve: 2013. április 02. kedd, 08:19

altForrai Sándor idén lenne 100 éves. Eddig nem ismert beszélgetés-sorozattal mutatjuk be életét - első kézből.

 

 

Aki kérdez: Nyíri Mária

T. Nyíri Mária turkológus beszélgetett Forrai Sándorral, 1997 októberében. Nyíri Mária Sólyom Ferenc segítségével vette fel a kapcsolatot. A két háború közötti idők török-magyar kapcsolatait kutatva találta fontosnak, hogy a 84 éves Sándor bácsit megkeresse, a kor élő tanúját. A Turán Szövetségről, a rovásírás akkori mozgalmáról mesélt sokat, és a saját rováskutató, népszerűsítő missziójáról. Zajti Ferenc, Bendeffy, Boér, Galánthay Tivadar, Pröhle Vilmos, Padányi Viktor, Kemál pasa, Fuat Kececi nagykövet, Imaoka Dsuicsiro neve fémjelzi azt a kort Sándor bácsi visszaemlékezésében.

Nyíri Máriáról (†2008) így emlékezett meg Adorján Imre: "Ő volt az a turkológus, akit, bárhol ahol török nyelvű népek éltek, mindig szívesen fogadtak, mert szavaiból, írásaiból és egész személyiségéből sugárzott, hogy tiszta szívből szereti őket. A török-magyar kulturális, főként az irodalmi kapcsolatok forrásait kutatta." 

Forrai Sándor bemutatkozása (első rész)

- Forrai Sándor, nyugdíjas tanár vagyok. Gyors- és gépírást tanítottam egész életemben. 1937-ben Pesten nyitottuk meg a magániskolánkat, és amikor a rendszer megváltozott, bejöttek az oroszok, akkor államosították az iskolánkat is. 1952-ben államosítottak minket, de mi továbbra is ott maradtunk és tanítottunk. A feleségem volt az iskola vezetője, mert nekem két állásom volt abban az időben, a rendőrségen dolgoztam.

Egyébként pedig 1913-ban születtem Munkácson, édesapám a munkácsi rendőrségen dolgozott. Sok nyelvet beszélt, és a trianoni békediktátum kapcsán Kárpátalján aláírásokat gyűjtött, hogy a békediktátum aláírását követő öt éven belül Kárpátalján népszavazást kelljen tartani a hovatartozás kérdésében. Édesapám csak a ruténok között negyven ezer aláírást gyűjtött össze… Az a lista oda is került ahova szánták, édesapám szerint be is cikkelyezték, ám mivel Sopronban nagy vihart kavart egy ugyanilyen szavazás, a Kárpátalján nem került már rá sor, hiszen nagyon különböző két régióról van szó. Nem érvényesült a demokrácia Keleten.

De aztán amikor a csehek bejöttek Kárpátaljára, Munkácsra, és amikor megtudták - kitudódott -, hogy édesapám mit művelt, mit is csinált, éjnek idején szöknie kellett át a határon. Mi, a családja ott maradtunk, őt pedig Miskolcon nevezték ki a rendőrkapitányságra. Aztán hónapok múltán, amikor megkaptuk a kiutazási engedélyt, akkor mi is útra keltünk, elhozhattuk a bútorainkat is. Ez az asztal, ahol most dolgozunk, ez is munkácsi, onnan való még. A feleségem családja Aradról költözött Magyarországra. Az édesapám egyébként eperjesi születésű, felvidéki.

Mi az öcsémmel, a diósgyőri elemi iskolába kezdtük meg tanulmányainkat, azért nem Miskolcon, mert ott nem kaptunk lakást, hanem Diósgyőrben. A négy elemit ott végeztük el az öcsémmel. Édesapám Munkácson nem engedett bennünket elemi iskolába, nem akarta, hogy csehül tanítsanak, és ne magyarul tanuljunk. Aztán a miskolci református gimnázium tanulói lettünk az öcsémmel. Akkor édesapámat áthelyezték Nyíregyházára, akkor a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban folytattuk a tanulást két éven át.

Aztán édesapámat az újpesti kapitányságra helyezték, és akkor egészen 1929-től 1933-ig az újpesti gimnáziumba jártunk, ott végeztük be, ott is érettségiztem le. Érettségi után leszolgáltam a katonaságnál, s mindenáron a Képzőművészeti Főiskolára szerettem volna beiratkozni, de hát nem volt meg a család anyagi lehetősége, pedig nagyon jól rajzoltam, nagy rajztehetségnek tartottak. Minden iskolában, ahová csak jártam, a legjobb rajzoló voltam.

Nyíregyházán negyedikes gimnazista koromban, egy országos kiállítás volt a vakációban a gimnázium épületében, a Kisiparosok Országos Szövetségének volt kiállítása, és én ezen a rendezvényen, a Szabolcs megyei festőművészek között állítottam ki műveimet; rajz, ceruzarajz, tollrajz, olajfestmény, akvarell, tusrajz. Csodálatos szép oklevelet kaptam, melyet egyebek között Kállay Miklós, mint főispán - a későbbi miniszterelnök - is aláírt, aztán a felsőház akkori elnöke, Czettler Jenő, természetesen Nyíregyháza polgármestere, satöbbi.

Nagyon nehéz volt akkor is a gazdasági helyzet, én hiába készültem érettségi után festőművésznek, vagy rajztanár is szerettem volna lenni, állást nem lehetett kapni, édesapám nyugdíjba ment, engem meg a katonaság leszolgálása után felvettek a rendőrségre díjnoknak, de köteleztek a gép- és gyorsíró irodai vizsga letételére. Úgy látszik, hogy Isten itt szólt bele az sorsomba.

(...folytatjuk)

(Rovás Infó - Sólyom Ferenc)